Mit tegyünk, ha egyik kedvenc fotósunk kiállítását szeretnénk meglátogatni véletlenül?
Az alábbi lépések nekem bejöttek. Lehet, hogy van más módja is, de kétlem. Nincs.
Utazz 3000+ km-t, földön és tengeren.
Vetődj el valami Észak-Portugál városba, amit mondjuk Viana do Castelo-nak hívnak.
Csatangolj a belvárosban minimum másfél órát.
Egyél egy Francesinha-t az egyik kis étteremben.
Indulj vissza telephelyedre kerékpárjárműveddel a sötétben.
Mindezek után útba fog esni egy park, ahol kedvenc fotósod szabadtéri kiállítása lesz megtekinthető meglepetésszerűen és szuperingyen!
Esetemben Sebastião Salgado – Genesis.
Játék
Már azért megérte ez az út ide nagyon messze, mert kitaláltam egy játékot. Szarkereső a neve.
Annyi az egész, hogy éjszakai szállásnak kinézel egy parkolót, megállóhelyet, aminek a közelében van WC.
Az első feladat betippelni, hogy nyitva hagyják-e estére a WC-t, vagy csak 10-től 6-ig fogadja a kedves látogatókat.
A második, hogy megállsz ideiglenes otthonod egy pontján, körülnézel és betippeled, hogy melyik az az eldugot zug (vagy inkább zugok), ami össze-vissza van szarva.
Én ez játszom már 1 hónapja és mindig nyerek, mert éjszakára minden kurva WC-t bezárnak és cserébe a sok paraszt összeszarja a környékét.
*(Na jó, tegnap a Praia do Pedrogão-nál nyitva volt a WC kora reggel is, de úgy eldugták a homokbuckák mögé, hogy a 15 méterre lévő nádas látta kárát…)
Welcome – A magányos parkolás ára
Az ott a földön nem hó vagy jég. Betört ablakok, ajtón feszítésnyomok.
Tehát érdemes-e egyedül parkolgatni lakójárművünkkel? A fenti ábra is mintha azt sugallná, hogy nem.
Porto-ban két hely közül kellett választanom. Mind a kettő a Douro folyó déli partján van. Az egyik az óvárostól nyugatra fekszik – Cais do Cavaco. A Másik keletre, ez egy strand parkolója végülis – Alameda Areinho.
Utóbbit választottam és nem bántam meg. Tök szép környezet, WC, strand, étterem, kellemes méretű tömeg és még vagy 10 lakóautós a közelemben. Tök biztonságba érzem itt a kocsit és magam.
Kíváncsiságból elbicikliztem a másik hely felé. Kezdjük ott, hogy a parkoló, amiről tudtam, baszott nagy kőtömbökkel le van zárva. Viszont volt aki siman leparkolt az út szélére errefele. A fenti képen látható az egyik. A szilánkok miatt azt hiszem nem túl régen próbálták megerőszakolni a járművet. A hely nem totál elhagyatott, de határozottan “nyugisabb”, mint a strand.
Szóval, antiszociális lakóautósok, van egy rossz hírem.
Miért a hosszabb út?
Egy forró augusztusi késő délután legurultam a Hypathia de Alejandria fedélzetéről Valenciában és fogalmam se volt merre kéne mennem, mert a Google a kompon nem akart tervezni, hiszen vizen vagyok, hogy képzelem én, hogy autóval akárhova is.
Aztán megoldottam és maradtam is egy napot, mert tetszett Valencia. Főleg az épületek, amiket a bemindenezett Makovecz Imre is tervezhetett volna, meg az a giga park, amit az elterelt Turia folyó régi medrébe hoztak létre. 160 km bicikli út meg hasonlók.
Na de ugye a covidianizmusnak hála, a Balear szigeteken és Katalóniában is kötelező a maszk a közterületeken. Valenciában meg ráadásul még be is tartják. Én ezt már tök untam, tehát megszületett az elhatározás, hogy mostmár elég volt a spanyolokból, minél előbb Portugáliát akarok. Át kellett hát vágnom az Ibériai félsziget közepén. Nos a szerb alföldnél nincs unalmasabb, de ez azért megközelítette. Mehettem volna Andalúzia vagy a baszkok fele, de ugye aki a rövidebb utat választja az ráb…
A lakóautós vadkempingező dilemmája
Kezdem megszokni, hogy táborhelyeimen, folyamatos ajtóbebaszkodás az aláfestő zene. Igazából tökmindegy hol álok meg, előbb utóbb beindul. 2017-ben, Izland felé menet, az első vadkempinges éjszakán két német rendőr jöttét jelezte az a hang. Szóval kialakult bennem egy kis negatív előítélet ezzel kapcsolatban. De már múlik.
De amúgy arról a megállapításról van most szó, hogy vannak a populáris megállóhelyek, mint pl. egy strand parkolója, ahol szem elött vagy, tehát talán nem pakolják ki az autót. Ámde az emberek jövése-menése (ajtócsapkodása) nem annyira idilli és este simán jöhet egy rendőr (mert rádhívta a becsületesállampolgár), hogy ugyan takarodj már el és/vagy fizess tettentő összeget.
Aztán vannak a titkos helyek, amik annyira titkosak, hogy biztos lehetsz benne, hogy a helyi tolvajok tök jól tudják, hogy a hülye lakóautós turisták, azt hiszik csak ők tudnak róla, így amikor otthagyják őrizetlenül a kocsit, a helyi kipakolóművészek nyugiban végezhetik az eltulajdonítást.
Szal: forgalmas helyen le kell szarni az emberek cirkálását. Eldugott helyen meg nem kell otthagyni a kocsit.
Időmenedzsment on the road
Egy standard nyaraláson az embernek viszonylag egyszerű az élete (persze vannak ügyes emberek akik ezt is jól meg tudják keverni maguknak). Felkel, táplálkozik párszor a nap folyamán, a fennmaradó időben meg kiélvezi, hogy valami új helyen van, aztán alvás és repeat.
Amit én csinálok kicsit más. A fentieken kívül nekem még dolgoznom is kell és haladnom is valamerre a gyorsnak azért nem mondható Sprinterrel (haha).
Ezt találtam ki:
Kelés 7-kor, fekvés 11-kor. Marad tehát 16 óra. Ebből 6 óra meló. Főleg a nap közepén amikor a hőség miatt nem igazán kurva vicces a napon sétálgatni. Marad 10 óra. Ebben van napi 3 kaja. Maradjon kb. 8 óra. Ebből, ha nomád nap van, akkor 3-4 óra vezetés. Nap elején, reggeli után amikor még nincs rohadt meleg. Késő délutánra, estére marad a szabadidő.
Persze ezt szigorúan venni lehetetlen, de nagyjából ilyenek az irányelvek.
Az oroszok tudnak élni. Sajnos.
Orosz gyalogezred pont nem táncol (Ritka felvétel)
A Gorg Blau tó/viztározó mellett van egy árnyas pihenőhely, amit tökéletes arra, hogy egy két napos túra közepén, egy függőágyban alva rápihenjünk a második napra. Kivéve ha megjelenik egy férfi, aki megkérdezi, hogy szabad-e a szomszéd asztal, a gyanútlan túrázó meg rávágja mosolyogva, hogy: Si, nem látod, hogy üres, bazdmeg.
A férfi orosz és ahol egy van, ott lesz több is. Mintha valami térkapu nyílt volna meg, hirtelen ott termett vagy 5 család, asszonyok, gyerekek. Diszkréten, max hangerőn beindult a YouTube MegaMix. Válogatni se lehetett volna szarabb zenéket. Siman hozták a magyar vurstli színvonalat. Aztán elkezdtek mulatni, de úgy igazán: táncoltak, rikoltoztak, sikítoztak.
4 óra elteltével észrevettem, hogy sátrat állítottak. Nagyon rossz omen!
5 óra után elkezdtem megpróbálni élvezni azokat a számokat amikben élő hangszer volt, de nem jött be, mert nem volt sok.
Valamikor kicsivel sötétedés után annyira felpörögtek, hogy függőágyat bontottunk és takarodtunk 500 méterrel arrébb a tóparti fák közé. De ott is megjelentek. Ott bandukoltak a sötétben a víz szélén oda-vissza.
Miért hiszi minden paraszt azt, hogy az ő kedvenc zenéje mindenkit szórakoztat?
H, mint…
Lecsorogtunk hát Mallorcán a Mega Express 5 nevű komphajóról. Az integető garázsmesterek után integető határőrök jelezték, hogy ők most ránk rendkívűl kíváncsiak.
Elkezdődött a kutakodás. A Bence indulás elött beugrott valami Bioboltba mindenféle csodanövényekért, meg nyilván volt nála egy nagy bödön C vitamin is fehér por alakjában, úgyhogy volt mit vizsgálgatni. Szerencsére a Bence spanyolul is tud némileg, így 10 perc után sikerült ráébresztenie a túlképzett határvédelmi bácsit, hogy a H a rendszámon, nem Hollandia, hanem Hungary.
