A Gorg Blau tó/viztározó mellett van egy árnyas pihenőhely, amit tökéletes arra, hogy egy két napos túra közepén, egy függőágyban alva rápihenjünk a második napra. Kivéve ha megjelenik egy férfi, aki megkérdezi, hogy szabad-e a szomszéd asztal, a gyanútlan túrázó meg rávágja mosolyogva, hogy: Si, szabad bizony.
A férfi orosz és ahol egy van, ott lesz több is. Mintha valami térkapu nyílt volna meg, hirtelen ott termett vagy 5 család Moszkva külsőből. Asszonyok, gyerekek, birkák. Diszkréten, max hangerőn beindult a YouTube MegaMix. Válogatni se lehetett volna szarabb zenéket. Siman hozták a magyar vurstli színvonalat. Aztán elkezdtek mulatni, de úgy igazán: táncoltak, rikoltoztak, vidáman jajveszékeltek.
4 óra elteltével észrevettem, hogy sátrat állítottak. Ez nagyon rossz jel!
Az 5. óra kürül elkezdtem megpróbálni élvezni azokat a számokat amikben élő hangszer volt, de nem jött be, mert nem volt sok.
Valamikor kicsivel sötétedés után annyira felpörögtek, hogy függőágyat bontottunk és takarodtunk 500 méterrel arrébb a tóparti fák közé. De ott is megjelentek. Ott bandukoltak a sötétben a víz szélén oda-vissza.
Miért hiszi minden paraszt azt, hogy az ő kedvenc zenéje mindenkit szórakoztat?