Elgondolkodtam azon, hogy mennyire érdekes a szabadidő kérdésköre a technikai fejlődés tükrében.
A nagymamám egész életében egy olyan mosógépet használt, ami csak mosott. Mellette ott volt egy másik kis droid, ami centrifugált. A fürdőkád felett pedig ott lógott a teregető. Ellenben nekünk itthon a mosógép centrifugázott is automatikusan. Mostmár vannak mosógépek, amik már szárítanak is. A mosás-centrifugálás-teregetés hármast kiváltotta egyetlen gép.
Manapság vannak már mosogatógépek is. Sőt! Egy ideje az ún. személygépkocsi nevű eszközzel nagyon gyorsan képesek vagyunk eljutni sok helyre. Boltba se kell mennünk, mert ugye a webshopok és futárszolgálatok. Főzés? Háhh! McDonald’s, KFC, Hussein Kebabozója!
Szóval hála ezeknek a mindenféle vívmányoknak rengeteg időt spórolunk meg!
De hova a p&+*ába tűnik el ez a rengeteg plusz idő? Merthogy mindenki tök el van havazva mindig…
Ha most így hirtelen elvennénk ezeket az okos kis cuccok az emberektől, akkor mi történne? A „semmi időmből” az lenne, hogy „időm annyira kevés van, hogy a halálomat is elhalasztották, hogy be tudjak majd mindent fejezni”?
Hát lehet, hogy elkezdtük az űrt kitölteni szabadidős tevékenységekkel? Ami nem feltétlenül baj, csak éppen azzal a passzív fajtával, ami pont arra jó, hogy észrevétlenül elvegye az olyan tevékenységektől az ídőt amik valami maradandó értéket teremtenek az életünkben.
Nem. Annyira. Jó.